Repülőgép naplementében

Alkalmazottként élni

Mindig is motivált voltam és rengeteg célt tűztem ki magam elé. Sőt, én annyira szeretek tanulni és fejlődni, hogyha tehetném az egész életemet azzal tölteném el, hogy mindent kitanulnék, ami csak érdekel. Az irány is megvolt. Tudtam, hogy szeretem a marketinges és turizmusos dolgokat, valamint a német nyelvet. Azonban sokáig nem találtam meg azt a munkahelyet, amiről mindig is álmodtam. Az egyetem befejeztével követtem is a legtöbb diák útját, és elmentem egy multihoz dolgozni. Ez volt az első komolyabb munkahelyem. Tanulmányaim alatt is folyamatosan dolgoztam, hol német magánórákat vállaltam, hol felszolgáltam étteremben vagy szórakozóhelyen. Már ebben az időszakban megszoktam a terhelést, ugyanis háztartást vezettem, német nyelven tanultam egyetemen és mellette még két munkahellyel is rendelkeztem. Igazi pörgős életem volt. Itt még szabadnak is éreztem magam, mert nagyjából mindent úgy alakítottam, ahogyan én szerettem volna. 

Az első komoly munkahelyem

Azonban az első munkahelyem teljesen más volt. Szabályok következtek. Minden nap reggel nyolctól ötig kellett dolgozni. Pontosan be kellett érni, csiptető kártya volt, így késni nem lehetett, meg volt szabva, hogy mikor lehet elmenni ebédelni, de még az is, hogy mikor lehet egy kis szünetet tartani. Ez egy komolyabb, németországi biztosító cég, telefonos ügyfélszolgálata volt. Annak örültem, hogy a német nyelvet végre élesben gyakorolhatom, fejlődhetek, de ez az öröm hamar elillant. Egyre jobban feszélyezett a tudat, hogy be vagyok szabályozva. Hogy értékelik a munkámat, hogy vannak “lehallgatások”, amelyeket utána kiértékelnek, és elmondják a kritikákat. Mindennek éreztem magam, csak embernek nem. Bár jó volt a fizetésem, de egy idő után már ez sem vigasztalt. Nem szívesen csináltam ezt a munkát. Folyamatosan csak az órámat figyeltem és alig vártam a pénteket, hogy végre mehessek haza. Persze egy kis ideig türelmes voltam, hátha jobb lesz a helyzet, azonban a harmadik hónap végére határozottan éreztem, hogy ez a munkahely nem nekem való. Így fel is mondtam. 

Alkalmazottként külföldön

Bár a fizetésem nem volt rossz, úgy éreztem, hogy beleestem a tipikus magyar mókuskerékbe. Mindent ki tudtam fizetni, jutott erre-arra, hogy azért így fiatalon éljek is valamennyire, azonban a hónap végére közel voltam ahhoz, hogy nullán legyek. Persze ilyenkor lehet abban reménykedni, hogy hátha egyszer feljebb kerülök és magasabb lesz a fizetésem, azonban én azt a bizonytalan x évet nem akartam volna kivárni. Egyébként is olyan típus vagyok, hogy ha lehet, akkor azonnal kell egy adott dolog. 

Ezért úgy voltam vele, hamár alkalmazott vagyok, akkor legalább keressek több pénzt úgy, hogy közben felfedezem a világot. Így kiköltöztem Münchenbe, elkezdtem dolgozni a repülőtéren és körbeutazni a környéket. Nagyon izgalmas munkahely volt. Lenyűgöztek az óriási nagy repülőgépek, megtanultam a típusukat, a NATO fonetikus ábécét, minden kollégám szinte más nemzetiségű volt. Megismertük egymás kultúráját, mentalitását. Repülőtéri jogosítványt kellett letennem és repcsik körül köröztem mindig autóval. Imádtam nézni a napfelkeltét és élvezni a nyugodtságot az üres reptéren, ami egyébként mindig zsúfolt volt. Úgy éreztem, mintha Németország második legnagyobb reptere csak az enyém lenne. 

Ilyen egy izgalmas munkahely

Napi szinten beszéltem pilótákkal, egyeztettem légiutaskísérőkkel és olyan hírességekkel is találkozhattam személyesen, mint Julia Roberts. Sosem felejtem el, azt a pillanatot, amikor megállt a VIP lift, kinyílt, és láttam, hogy ő az, az iker gyerkőceivel. Napszemüveggel és egy nagyon elegáns kalappal igyekezte takargatni magát, dehát ki ne ismerné meg, még így is. Az őt kísérő VIP hölgynek fülig ért a szája, ahogy mögötte állt, én pedig szemrebbenés nélkül igyekeztem beszállni a liftbe, és visszafogni magamat, hogy ne kérjek tőle autogramot.

Ezt a munkahelyet nem untam meg egy hamar. Megvolt a magam szabadsága, mert kaptam egy autót és egyedül dolgozhattam. Repülőkhöz vittem embereket, olykor híresebbeket is. Mindenki elmesélte közben a maga kis élettörténét, tapasztalatait egy adott országról és városról, mindezt németül vagy angolul. Rengeteg tapasztalatot szereztem és életem legizgalmassabb munkahelye volt. Alkalmazott voltam, de ezt a munkahelyet sokáig szerettem.

Alkalmazottként is lehet jó az élet

Nem mindenki vágyik vállalkozói életre. Alkalmazottként is lehet élvezni az életet. Miután letetted a tolladat, nem kell aznap már a munkára gondolnod. Nincs ügyfél, aki zaklatna, nem kell esetleg este válaszolnod egy e-mailre. Én imádtam ezt a különleges munkahelyet alkalmazottként. Azonban egy idő után szigorítottak a szabályokon, amit nehezen viseltem. Továbbá nem vettek fel abba a magas pozicíóba, amire jelentkeztem, így másabb terveim, céljaim lettek. Így idővel vállalkozói életre váltottam.

Akár alkalmazott vagy akár vállalkozó, a legfontosabb az, hogy szeresd azt, amit csinálsz. Időnk nagy részét munkával töltjük el, így nem mindegy, hogy undort érzel iránta, vagy szívből csinálod. Ne felejtsd el, hogy egyszer élünk, az idő pedig gyorsan telik. Tegyél azért, hogy olyan munkahelyed legyen, amiről mindig is álmodtál!

Write first comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.